Közösségi asztalosműhely
és oktató központ

Interjúsorozatunk első részében Gyimóthy Tamással beszélgettünk, aki a mindennapokban a notebook, a tervezés és az üzleti döntések világában mozog, de időről időre tudatosan kilép ebből a közegből, hogy a Woodivity műhelyében egészen másfajta figyelemmel alkosson. Számára a famunka nem csupán hobbi, hanem valódi feltöltődés: egy olyan kézzelfogható alkotási folyamat, ahol a gondolatból terv, a tervből forma, a formából pedig saját kézzel készített tárgy születik.

A műhelyben a mérés, a vágás, a csiszolás és az anyaggal való munka új fókuszt ad neki a hétköznapokhoz. Miközben fával dolgozik, kiszakad a digitális zajból, más ritmusra kapcsol, és egy olyan oldalát fejleszti, amely a szakmai életébe is friss energiát visz vissza.

Sorozatunk második részében olyan történetet hozunk, ahol a kézművesség már nem „csak” hobbi. Beszélgetőpartnerünk Romvári Frigyes, feladta az irodai munkáját és saját asztalos műhelyet nyitott Fabriqa Asztalosműhely néven, mert volt egy pont, amikor a fa, a szerszámok és az alkotás fontosabb lett, mint a monitor előtt töltött órák.

Interjúsorozatunk következő részében Erényi Gergellyel beszélgettünk, aki hosszú éveken át HR vezetőként dolgozott nagyvállalati környezetben, mielőtt egy merész döntéssel teljesen új irányba indult. HR-esként mindig fontos volt számára, hogy ott legyen az emberek mellett, ahol a munka valóban történik, ahol az érték születik.

Egy ponton pedig rájött: ő maga is ilyen közegben szeretne alkotni.A gyerekkori bütykölésből végül hivatás lett: elvégezte az asztalos képzést, és megnyitotta saját műhelyét Erényi Bútor néven.

Interjúsorozatunk következő részében Jákó Eszterrel beszélgettünk, aki a Mol Campus és Event Management vezetőjeként a digitális világot cseréli fel időnként a gyalupadra.

Marketing-kommunikációs szakemberként hiányzott számára a kézzelfogható alkotás, ezért döntött úgy, hogy a Woodivity asztalos képzésén próbálja ki magát. A fa megmunkálása közben nemcsak egy új szakmába kóstolt bele, hanem türelmet, kitartást és egy támogató közösséget is talált.

Ma már saját műhelyrészében alkot, ahol a hétköznapi hajtást a fa illata és a tiszta flow-élmény váltja fel.

Interjúsorozatunk következő részében Györkő Zoltánnal beszélgettünk, a Balabit ex-CEO-jával, a Startup Hungary elnökével és angyalbefektetővel. Olyan vezetővel, aki hosszú éveken át gyors tempójú szervezetekben dolgozott, és pontosan tudja, mit jelent a folyamatos döntéshozatal és felelősség.

Interjúsorozatunk következő részében Márton Miklóssal, a ViVeTech Nyrt. CEO-jával beszélgettünk, aki 25 év irodai munka után talált rá a kézzel végzett alkotás örömére.

Számára a műhely a feltöltődés és lelassulás helye, ahol a digitális munka helyét átveszi a fa, a szerszámok és a kézzelfogható eredmény. A famunka türelemre és jelenlétre tanította: ahogy ő mondja, sietni lehet, de kapkodni nem szabad.

Interjúsorozatunk következő részében Gallai Zsolt balett-táncossal beszélgettünk, aki egy vágódeszkakészítő workshopon keresztül talált rá a famunka világára.

Számára a műhely egyszerre jelent koncentrációt, lelassulást és alkotói szabadságot. A baletthez hasonlóan itt is fontos a precizitás, a finom részletekre való figyelem és a folyamatos jelenlét. A Woodivity közösségében kezdőként is nyitott, segítő légkör fogadta, azóta pedig a fával való munka számára nemcsak hobbi, hanem egy lehetséges új hivatás ígérete is.

Interjúsorozatunk következő részében Cserbik János lelkésszel beszélgettünk, akinek a famunka egy kivágott diófa új életre keltésével kezdődött.

Számára a műhely a nyugalom, a csend és a mentális feltöltődés helye: egy tér, ahol kint hagyhatja a mindennapi terheket, és teljesen elmerülhet az alkotásban. A fában nemcsak alapanyagot lát, hanem történetet, tükröt és lehetőséget, csomókkal, repedésekkel, évgyűrűkkel együtt.

Sorozatunk következő részében Benkő István köztisztviselővel beszélgettünk, aki hivatali munkája mellett talált rá a kézzel fogható alkotás örömére.

Számára a famunka kíváncsiságból indult, majd szép lassan meghatározó hobbivá vált: a műhelyben a jogi-gondolati munka világát felváltja a tervezés, a problémamegoldás és a tárgyak megszületésének élménye. A Woodivityben azt tapasztalta meg, hogy szakértő segítséggel a nagy, elsőre félelmetes gépek is kipróbálhatók — a végén pedig ott a sikerélmény: „ezt én alkottam.”

Interjúsorozatunk következő részében Viczián Ákossal beszélgettünk, aki rendészeti hivatása mellett talált vissza a gyerekkorából ismerős barkácsolás és famunka világához.

Számára az asztalosság először egy erős belső késztetés volt, majd a Woodivity képzésein és workshopjain keresztül vált valódi szenvedéllyé. A műhelyben teljesen át tud kapcsolni: megszűnik a külvilág, eltelnek az órák, és csak az anyag, a munkafázisok és az alkotás folyamata marad.

Interjúsorozatunk következő részében Tóvári Edit pilótával beszélgettünk, aki családi kötődésből indult el a famunka felé: édesapja és bátyja révén már fiatalon közel került az asztalossághoz.

Számára a műhely teljes fókuszt ad: kint marad minden más, és csak a következő feladat, a tanulás, az alkotás és a kézzel fogható eredmény számít. A Woodivityben azt szereti, hogy itt mindenki újra diákká válik. Háttértől függetlenül ugyanazért érkeznek: hogy megtanuljanak fával dolgozni, és átéljék az „ezt én csináltam” sikerélményét.

A következő részben Frigyes Mártával, építésszel, a Nők az építőiparban alapítójával beszélgettünk, aki családi és szakmai gyökerei révén mindig is közel állt az alkotáshoz.

Számára az asztalosságban a műszaki tartalom, az esztétikum és a használhatóság találkozik. Olyan tárgyakat szeret létrehozni, amelyek nemcsak szépek, hanem valóban működnek és illeszkednek azok életéhez, akiknek készülnek. A Woodivityben a jól felszerelt műhely és a támogató közeg ad számára teret ahhoz, hogy új ötleteket próbáljon ki — legyen szó egyedi bútorokról, különleges fa táskákról vagy éppen egy régi vágy megvalósításáról.